Eltettem a varrógépet...

...és fogalmam sincs mikor fogom újra elővenni. Az utóbbi hónapokban nem varrtam semmit, és rájöttem, hogy teljesen felesleges, hogy az asztalomon álljon a gép. Egyszerűen nem megy a dolog – ahogy a rajzolás sem –, de láttunk már ilyet korábban is.

Nyár elején írtam egy listát, hogy miket szeretnék elvégezni a meleg hónapokban. Nos, néhány pont megvalósult belőle, jóval több, pedig nem. Ami talán a legfontosabb, hogy a háttérben a kreatív tevékenységek nem szűntek meg, csak nagyon átformálódtak: 100%-ig az írás felé fordultam.

A legszebb az egészben, hogy bizony, a folyamatnak lett is végeredménye, mégpedig egy teljesen befejezett regény formájában. Aki valaha is belekezdett egy könyv írásába, tudja, hogy mennyivel nehezebb, mint aminek látszik. Milyen megküzdeni azzal, amikor nincs ihlet, de tudom, hogy írnom kell, mert a szereplőket muszáj valahogy eljuttatnom A-ból B-be, és az kizárt dolog, hogy elteljen úgy nap, hogy egy sort sem pötyögök be a gépbe. Mert ha ma nem teszem, akkor holnap sem fogom, és soha nem lesz befejezett regényem. Márpedig, hogy akarok író lenni, ha nincs befejezett kéziratom?

Mindezek mellett ott van a folyamatosan motoszkáló érzés, hogy semmit sem ér amit csinálok, ez meg az is borzalmas, teljesen használhatatlan hülyeség az egész, és amúgy is én ERRE NEM VAGYOK KÉPES, szóval jobb ha inkább feladom az egészet, és csinálok valami mást. Ekkor mindig jött néhány biztató szó, vagy türelmes végighallgatása a nyivákolásomnak, és ez elég volt, hogy folytassam.

Leültem a képernyő elé, és ha kellett percekig bámultam az üres oldalt, amíg el nem kezdtem gépelni a szavakat, hogy aztán néhány nap múlva újra rendezgessem és csinosítgassam őket. Fél évvel később pedig tényleg eljött az a bizonyos utolsó pont, és a munkának egy teljesen más fázisa.

A szerkesztésnek persze sosincs vége, valahányszor belenézek a kéziratba, mindig találok benne valamilyen hibát, vagy átírni valót, de ez így van jól. Mindenesetre meg kellett húzni egy határt, amikor jelentkeztem egy pályázatra. Nos igen, bátornak (vagy éppen botornak) tűnhet első olvasásra, de ez egy olyan lehetőség volt, amit nem lehetett kihagyni. A Könyvmolyképző Kiadó (például ők adják ki a Twilight-ot) Aranymosó pályázatot írt ki, melynek keretében magyar tehetségeket keresnek.

Nos, a kéziratom továbbjutott az első fordulóba, és mai napon fel is került az első részlet. Figyelmeztetésként: a regény posztapokaliptikus ifjúsági műfajú (sci-fi és romantikus elemekkel fűszerezve), így csak annak ajánlom, aki szereti ezt a témát.