Slovenija

A címet egy szlovén szórólapról kölcsönöztem, szerintem nagyon szuper ötlet. :) Na de, ezen hosszú bejegyzést nem is itt kell kezdenem. Alapadatok: péntek reggel indultunk, és vasárnap estére értünk haza. Úti cél: Szlovénia, Bled. Mindenképpen le kell szögeznem, hogy nagyon kevés helyen jártam külföldön, és még sosem láttam hófödte hegycsúcsokat – lelkesedésemet leginkább ez a tény alapozza meg. :) Az út hat órán át tartott, nagyrészt rajzolgattam, a magyar határon túl pedig bámultam a hegyeket és próbáltam megszokni az alagutakat. Végül szerencsésen megérkeztünk Bledbe.

( Először még több fotót – több mint négyszáz készült – be akartam pakolni, de aztán a bejegyzés nem bírta el. Így aztán lesznek tematikus posztok is a közeljövőben. :) )

Bled

Szállásunk a szovjet építészet hamisítatlan csodája – ahogy elég sok másik épület is –, recepciósunk, Marko irtó kedves és kísértetiesen hasonlít Király L. Norbira. Nem kis örömünkre, a szobánkból pont rá lehetett látni a várra, illetve az egyik hegyvonulatra.

Az időjárás eléggé ködös volt az első nap, így igencsak bosszantott, hogy a távolabbi hegyvonulatokból semmit nem lehet látni, a közelebbi látványosságokat pedig csak igen homályosan, a szürkeségen keresztül.
A tavon hemzsegtek a kacsák és a hattyúk a turisták és a gyerekek nagy örömére. Az emberek zacskó számra hordták a kenyereket és a magokat az etetésükre. (A madarakról tervezek egy külön bejegyzést.)

A várba már első nap felsétáltunk – mint utólag kiderült a lezárt és veszélyes ösvényen –, de nem sikerült elérni a bejáratot, vissza kellet fordulnunk. A várból a kilátás egyébként nagyon szép, igen borsos árat is kérnek érte.
Már maga az út egy élmény volt Bohinj felé. Magas hegyek között kanyarogtunk, és be kell valljam, nagyon vágyakoztam arra, hogy legalább egy fél évet lakhassak a környéken.
A jobb oldali kép, a két város között készült, a felhőktől nem látszik teljesen, de hó van a templom mögötti hegy tetején.

Bohinj

A Bohinji-tóra nem igazán lehet jobb jelzőt találni, minthogy gyönyörű. A víz tiszta, a helyek visszatükröződnek a felületéről, ami persze jobban mutatott volna szélcsendben.
A tó egyik végén van egy vízesés, ahova jég borította lépcsők vezettek fel – izgalmas volt. Sajnos csak jobb időben lehet teljesen a vízesés alá menni, ami ráadásul éppen csak csordogált a teljes pompájához képest. De egyébként így is bőven megérte a sétát.

Ezt a képet mindenképpen meg akartam mutatni, mégpedig a hegyek miatt. Örülök, hogy annyira kitisztult az idő, hogy a hegytetőt ne takarja el egyetlen felhő sem. Szombaton nagyon szerencsések voltunk időjárás ügyileg, ahogy a fotón is látszik egyes időszakokban még felhő is alig volt az égen. Vasárnap már csepegett az eső, így a biztonság kedvéért esernyőt is vittünk magunkkal. Hogy hol is sétáltunk: a fővárosban.

Ljubljana

A fővárost hazafelé ejtettük útba, és az első fél órában igencsak megijedtünk, hogy csalódás lesz. A várba felvonóval mentünk fel, ahonnan nem igazán láttunk rá az óvárosra. (Nem volt útikönyvünk, no comment.) Aztán persze a domb másik oldalán feküdt az érdekesebb rész, ami végül bőven meg is felelt a várakozásainknak. A Ljubljanica csodás zöld árnyalatban pompázott, és rengeteg hidacskán lehetett átkelni rajta, ha éppen a másik oldal tűnt érdekesebbnek.

Nem tudom, hogy a folyó parti zsibvásárt a hét hány napján rendezik meg, de jobb helyszínt nem is találhattak volna neki. Csak néhány fotó készült az eseményről, amiket talán majd meg is mutatok a későbbiekben. Az utolsó képről sem maradhatott le a Ljubljanica, az óvárosi részt egyszer mindenkinek érdemes megnézni.

Itt a vége a szubjektív úti beszámolónak, örülök, ha eddig eljutottál Kedves Olvasó. :)