Mészárosok hídja

Nem túl biztató elnevezés nem igaz? A rajta található szobrok sem éppen kedvesek.

A hídra már a várból ráláttunk, és elterveztük, hogy átmegyünk rajta. A Ljubljanicát átszelő kis építményt tavaly nyáron adták át: a réz szobrokat még nem változtatta zöldre az időjárás, a korlát sodronyain pedig még bőven van hely lakatoknak. A képeken ugyan nem látszik, de a híd egy része átlátszó üveg, így láttuk magunk alatt a zöldes folyót.

Egyszerűen imádtam a korlátra pakolt apró szoborcsoportosulásokat – duplán fellelkesültem, mivel ez volt az első "fotóznivalóan" érdekes dolog Ljubljanában. A lakatokat is végignéztük, és egészen szuper darabokat találtunk. A képen látható szívecskés az egyik kedvenc, ráadásul a piros műanyag passzolt a víz csodás zöldjéhez... :)

A sárkány motívum itt sem maradhatott ki, még ha rothadó koponya formájában is jelent meg. Itthon kaptuk meg a hiánypótló információt: Ljubljana a sárkányok fővárosa.

"A legenda szerint az aranygyapjút elrabló Iaszon herceg a Fekete-tengeren, a Dunán, és Száván hajózva menekült Aiétész görög király elől. Amikor aztán az Argó hajó a Ljubljanica folyóra ért, a legénysége egy hatalmas sárkánnyal találta szembe magát. A harc kimenetelét ugyan ellentmondásosan tálalják a különböző források, egy biztos, a szlovén fővárost őrző mesebeli sárkány Ljubljana jelképévé vált."

A rohanó emberi alakot, hátulról kaptam le. Ne tévesszen meg senkit, azok nem szárnyak és a szobor nem hajtja le a fejét. Ugyanis egyáltalán nincs olyanja. Valószínűleg elhagyta menekülés közben, a két karjával egyetemben. A testet szétnyitották, mint a reggeli újságot. Így megcsodálhattuk a bordákat és gerincoszlopot... belülről. A réz belek pedig az izmos lábakra csúsztak – szerintem ezen a ponton szökött meg a szobor a műteremből.

Ahogy láthatjátok, egy étterem felé néz ez a hihetetlenül étvágygerjesztő mű. Kíváncsi lennék, hogy mennyire esett vissza a forgalmuk. :) Sőt az is érdekelne, hogy milyen volt a lakosság fogadtatása.