Madarakról
Ahogy a hosszú élménybeszámolóban ígértem, íme a madaras bejegyzés. Bled felé tartottunk –ráadásul még csak a magyar sztrádán száguldottunk–, amikor észrevettem egy szálló libát. Az út mellett repült, és éppen csak sikerült lehagynunk, pedig az autóval vagy száztízzel hasítottunk. Furcsa élmény volt. Még Pesten hajót kezdtem el rajzolni, az átalakítások pedig maguktól jöttek. Jó lehet madárnak lenni. :)
Már említettem a blogon a fényképezőgép cserét. A régivel csak nagyon ritkán próbálkoztam makrón kívül más fotókkal, de az új masina kiszélesítette a lehetőségek körét. Madárfotózás sosem tartozott a legnagyobb vágyálmaim közé. Hihetetlen képeket lehet találni a neten, melyek olyan gépekkel készültek amelyek nekem sosem lesznek. Ráadásul, az élőlények elmásznak/kúsznak/repülnek/tűnnek/stb. a lencse elől, nagyobb kihívás elé állítva az embert. Hozzám sokkal jobban passzolnak a csendéletek. :)
De aztán a tó körül ott volt a rengeteg kacsa és hattyú, galamb a városban, és tudom, hogy ezek nem éppen egzotikus állatok, de mégis számomra egészen új érzést nyújtott a megörökítésük.
Az új érzés pedig egyértelműen jó! :)
6 megjegyzés:
Már épp biztosítani akartalak róla, hogy a fotók gyönyörűek, megér a fotózásuk egy misét, de látom, magadtól is rájöttél erre:)
jó bizony! :o)
De jó az a rajz! Szerintem ne hagyd veszni az ötletet. Szeretem a különleges ötleteidet és az egyedi látásmódodat, tényleg. :)
Örülök, hogy te is rájöttél erre.
Nem vagyok egyedül.
Én sem szerettem a madárfotózást, de a sok víz mellett eltöltött idő, és a kis cinegék eléggé megszeretették magukat. Ma már rengeteg madaras fotóm van, és imádom őket. :)
Nagyon szép képek!
Nekem a rajzod tetszik igazán!
Köszönöm a kedves szavakat! :)
Julcsi, igen, végre leesett.
Zazálea, :)
Bakarasz, igyekszem.
Raindrop, de jó, hogy megosztottad!!!
Piroska, örülök, hogy a rajz kapott még egy szavazatot.
Megjegyzés küldése