A szappan győzött

A tegnapi nap nem hozta azt a végeredményt, amit még reggel reméltünk. Úgy indultunk neki a kirándulásnak, hogy fahamuból és zsírból készült mosószappanokkal – és persze pipereszappanokkal – térünk haza.

Felszerelkeztünk védőkesztyűkkel és szemüvegekkel, de rajtam végül csak egy kötény kötött ki. Az alábbi képeken az első lépéseket láthatjátok. Úgy terveztem dokumentálom a folyamatot, de aztán nem jöttek össze a dolgok. A mosószappan egy üstben készült, kinn a kertben. Pár órás főzés után is sár állagot tudtunk csak elérni, mintha egy elszúrt bájital lett volna a Harry Potter könyvekből. A pipereszappanok sem jutottak sokkal messzebb, formába került ugyan a főzet, de megegyeztünk abban, hogy már az elején elrontottunk valamit. Akitől a fortélyokat ellestük volna, nem volt jelen, de remélem, ami késik, nem múlik. :)

A nap azonban nem volt teljesen kudarcra ítélve. Talán már itt a blogban is említettem, hogy nem vagyok konyhatündér. A vélt okokat hosszan is ecsetelhetném, de most egyszerűen annyival elintézem, hogy ilyen vagyok és kész. Húgom a napokban már másodjára sütött itthon kenyeret, és nagy sikert aratott vele. Jó itthon készült kenyeret enni, tudom mi van benne és nem utolsó sorban jobban is esik mint a bolti. :) Tegnap délután azonban én is beszálltam, és kenyér mellett, kalács tésztát is gyúrtunk. Hihetetlenül egyszerű az egész recept, nagyon hamar megvan, a fonás pedig kimondottan szuper volt. A fonott, cukrozott kalácsok kemencében sültek, és finom foszlósak lettek. :)

Ami azt illeti, kedvet kaptam a kalács sütéshez, az otthoniak nagy örömére. )