Karácsony után

Több mint két hete nem adtam hírt magamról, így nagyon itt volt az ideje egy bejegyzésnek. A Karácsony nagyon hamar eltelt, általában hiányérzetem támad a két ünnep között. Olyan sokat készülünk Szentestére, ajándékokat vadászunk vagy készítünk, sütünk-főzünk, takarítunk és várunk. Aztán vége van, pedig még bele sem jöttünk igazán.

Hoztam néhány képet a kézműves ajándékaimról. Az első képen két kis organzából készült kitűző látható. Megint csak bátorítani tudok mindenkit, hogy próbálja ki. :) (Íme a régebbi bejegyzés az elsőkről.)

A két párna maradék farmer anyagokból készült. A kis pöttyök mind-mind franciacsomók, rengeteg időbe telt a hímzésük. A párnák egyébként itthon maradnak, úgy tervezem, hogy varrok nagyobb huzatot is, ha lesz időm. Zacskószámra állnak a szobámban a jobb sorsra váró farmernadrágok. :)

A kép még keretre vár, de ami késik, nem múlik. :) A szövegből azt hiszem nyilvánvaló, hogy kié lett. Az ihlet itt talált rám. Amikor megláttam azokat a kis kártyácskákat, késztetést éreztem, hogy betűket rajzoljak. Tervezem, hogy néhány másik feliratot is megvalósítok.

Mivel be szoktam linkelni a novelláimat, ezért most sem hagyom ki. Itt találtok egy keserédes karácsonyi történetet, itt pedig egy másikat, aminek semmi köze a Karácsonyhoz és a jókedvhez. :)

Úgy tervezem, hogy az évben még egyszer jelentkezem. Ha ez nem jönne össze, akkor megragadom az alkalmat, hogy minden látogatómnak nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánjak!

Könyvborítók

Egy megrendelés kapcsán, öt könyvre készítettem borítókat. Az öt regényt nem nehéz beazonosítani, hiszen most címeket hímeztem minták helyett. A plusz egy borító – ami felkerült a meskára –, hasonló stílusban készült mint az olasz szerzőpáros műcímeivel ellátott varrományok.

A két színesnél indiai hatás elérése volt a cél (először még arany cérna is szóba került, de aztán lemondtam róla szerencsére.). Amikor elkészültem velük, teljesen beleszerettem ebbe a színkavalkádba. Elismerem első látásra furcsa lehet a párosítás, sőt egyenesen vad, de élőben sokkal szebbek a színek mint a képen. Megszerettem őket, jobban mint a három visszafogottat.

Karácsony előtt még két párna vár befejezésre, illetve hatalmas halmokban áll itthon a nyers karton. :) Olvasni szeretnék (szépirodalmat. nem tudom mi történt :)), írni, varrni és rajzolni. Tanulni nem, de muszáj! :)

Vacsora Maggie Stiefvaterrel

A név láttán most biztosan néhányan értetlenül összevonják a szemöldöküket, mások pedig lázas gondolkodásba kezdenek, hogy hol is hallottak már az írónőről. Ez a bejegyzés a harmadik csoportnak szól, akik tudják, hogy Maggie a Shiver és a Linger című könyvek szerzője.

Akik valamennyire követik a Könyvmolyképző Kiadóval kapcsolatos történéseket, azok biztosan értesültek Maggie Budapestre érkezéséről. Nekem is felkeltette a kíváncsiságomat az esemény, így más dolgom sem volt, mint elmenni. (Tegnap túléltem a prezentációt :))

A helyszínen kisorsoltak három lelkes embert egy vacsorára, és az egyikük én voltam (Hát, alapvetően visszafogott jelzővel lehet engem illetni, de amikor megtudtam, hogy "kiválasztott" lettem, vigyorogtam mint a vadalma). :) Így esett, hogy összesen kilencen, Maggie és a férje, négy olvasó – közöttük én – és három kedves személy a kiadótól leült vacsorázni az Abszintban. Körülbelül három órát töltöttünk el csevegéssel. Alább pontokba szedtem néhány érdekességet amik elhangzottak.:)

• Először is, az írónő előszeretettel hagy el képeslapokat, melyekre néhány pozitív gondolatot ír, egy idegennek címezve. Megkérdeztem, hogy Pesten hol hagyott el ilyet, mert én nagyon szeretném megtalálni, mire ő azt válaszolta, hogy sehol a rossz idő miatt. Aztán némi kutakodás után előhalászott egy megmaradt darabot a táskája mélyéről és nekem adta. :) (egy este alatt már másodjára nem jutottam szóhoz a vad vigyorgástól... nagyon nem jellemző rám...)
• Amerikában megszokott, hogy a szerzők besétálnak könyvesboltokba és dedikálják a polcokon sorakozó könyveiket. A témánál elhangzott kedvenc anekdotám szerint, egy nő aláírta a Jane Austen könyveket, mert őt is Jane Austennek hívták. :)
• Az asztali dekoráció részét képezte két kis tálkában trónoló kövirózsa. :) Maggienek és a férjének is nagyon tetszettek, többször szóba kerültek az este folyamán, mert nem tudtuk az angol megfelelőjét a növénynek. Maggie meg is kóstolta... talán ez a mozzanat írja le leginkább, hogy mennyire is bolondos a nő. (de jó értelemben :))
• Washington DC-ben nem ritka a reggeli négy órás ücsörgés a dugóban. Egy élmény lehet. :)
• Közlekedésen kívül szó esett oktatásról – a magyarról és az amerikairól egyaránt –, könyvkiadásról, e-könyvekről, ügynökökről, családról és múltról.
• Maggie tejjel itta a teáját, és mint kiderült, mindig így issza.
• A 14. századi skót történelemből diplomázott, és részt vett irathamisításos kurzuson is. :) (Az aláírását is akkor fejlesztette ki.)
• Angliában egy író-olvasó találkozón a felolvasást követően, az első hozzászóló szupernek találta Maggie akcentusát. Olaszországban pedig csak nagyon nehezen tudta megértetni egy könyvesbolti eladóval, hogy ő a Shiver szerzője és dedikálni szeretné a könyveit, nem pedig angolnyelvű kiadást keres belőle.
• Amikor iskolába járt, mindig bandákat alapított. Tud gitározni. :)
• Maggie megállapította, hogy az amerikaiak sokkal érzékenyebbek, mert többen sírtak a Shiveren, mint a magyarok. ( a dedikáltatók nagy részétől megkérdezte, hogy sírtunk-e)
• Nem kedveli a Lingert követő harmadik könyvének, a Forever borítójának a színét.
• Felmerült a kérdés, hogy mint író szerelmes-e a saját karakterébe, Sambe. Azt mondta Sambe sokat tett magából, illetve a testvéréből, és nem az esete. :)

Mindent egybevetve, egy nagyon közvetlen, jókedvű és vicces embert ismerhettem meg Maggie személyében. :) Nagyon jól éreztem magam, nagy élmény volt a találkozás és az egész este. :)

Ezúton is köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a lehetőséget, és Fortunának a közbenjárást.

Mesemese

Nos, mostanság teljesen lefoglal az iskola. Elöntöttek a beadandók, a kiselőadások, és akkor szó sem esett az egyéb házikról. A kreatív dolgokkal lassabban haladok, most könyvborítók vannak soron. Természetesen megmutatom őket amint kész lesznek. :)

De, hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül, hoztam mára egy mesét. Az Aranyvackor pályázatra készült, de amikor nem találtam illusztrátort hozzá, írtam egy másikat (végül az alábbi mesét is elvállalták volna, de az új történet lett a befutó nálam is és a rajzolónál is). Azonban nagyon megkedveltem Hubát, ezért nem bújkálhatott tovább a számítógépem egyik eldugott mappájában.

Fogadjátok szeretettel!

(Az első bekezdés elolvasása után, katt a "További bejegyzések" gombra. Még nem találtam meg, hol tudnám ezt a szöveget simán csak "Továbbra" változtatni :))

Az álmodozó holdhal meséje

Írta: Tóth Fanni/Piroseper

Huba, a terebélyes holdhal, megbabonázva bámulta az éjszakai eget a nyílt tenger kellős közepén. A víz felszínéhez közel, lassan ringott előre-hátra, mégis képtelen volt álomra szenderülni. A sejtelmesen világító égitest titkát szerette volna megfejteni. Nem fért a fejébe, hogyan kerülhetett az égre egy magafajta, oda ahol egy csepp víz sincs. Ráadásul a Hold még repülni is tudott, hiszen minden éjszaka utat tört magának a csillagok között. Néha egyáltalán nem mutatkozott, máskor pedig csak a fél arcát mutatta, de Huba sejtette, hogy az óriási korong sosem tűnt el teljesen. Azt kívánta, bárcsak helyet cserélhetne vele és ő nézhetne le minden élőlényre aki csak él földön és vízben.