Vacsora Maggie Stiefvaterrel

A név láttán most biztosan néhányan értetlenül összevonják a szemöldöküket, mások pedig lázas gondolkodásba kezdenek, hogy hol is hallottak már az írónőről. Ez a bejegyzés a harmadik csoportnak szól, akik tudják, hogy Maggie a Shiver és a Linger című könyvek szerzője.

Akik valamennyire követik a Könyvmolyképző Kiadóval kapcsolatos történéseket, azok biztosan értesültek Maggie Budapestre érkezéséről. Nekem is felkeltette a kíváncsiságomat az esemény, így más dolgom sem volt, mint elmenni. (Tegnap túléltem a prezentációt :))

A helyszínen kisorsoltak három lelkes embert egy vacsorára, és az egyikük én voltam (Hát, alapvetően visszafogott jelzővel lehet engem illetni, de amikor megtudtam, hogy "kiválasztott" lettem, vigyorogtam mint a vadalma). :) Így esett, hogy összesen kilencen, Maggie és a férje, négy olvasó – közöttük én – és három kedves személy a kiadótól leült vacsorázni az Abszintban. Körülbelül három órát töltöttünk el csevegéssel. Alább pontokba szedtem néhány érdekességet amik elhangzottak.:)

• Először is, az írónő előszeretettel hagy el képeslapokat, melyekre néhány pozitív gondolatot ír, egy idegennek címezve. Megkérdeztem, hogy Pesten hol hagyott el ilyet, mert én nagyon szeretném megtalálni, mire ő azt válaszolta, hogy sehol a rossz idő miatt. Aztán némi kutakodás után előhalászott egy megmaradt darabot a táskája mélyéről és nekem adta. :) (egy este alatt már másodjára nem jutottam szóhoz a vad vigyorgástól... nagyon nem jellemző rám...)
• Amerikában megszokott, hogy a szerzők besétálnak könyvesboltokba és dedikálják a polcokon sorakozó könyveiket. A témánál elhangzott kedvenc anekdotám szerint, egy nő aláírta a Jane Austen könyveket, mert őt is Jane Austennek hívták. :)
• Az asztali dekoráció részét képezte két kis tálkában trónoló kövirózsa. :) Maggienek és a férjének is nagyon tetszettek, többször szóba kerültek az este folyamán, mert nem tudtuk az angol megfelelőjét a növénynek. Maggie meg is kóstolta... talán ez a mozzanat írja le leginkább, hogy mennyire is bolondos a nő. (de jó értelemben :))
• Washington DC-ben nem ritka a reggeli négy órás ücsörgés a dugóban. Egy élmény lehet. :)
• Közlekedésen kívül szó esett oktatásról – a magyarról és az amerikairól egyaránt –, könyvkiadásról, e-könyvekről, ügynökökről, családról és múltról.
• Maggie tejjel itta a teáját, és mint kiderült, mindig így issza.
• A 14. századi skót történelemből diplomázott, és részt vett irathamisításos kurzuson is. :) (Az aláírását is akkor fejlesztette ki.)
• Angliában egy író-olvasó találkozón a felolvasást követően, az első hozzászóló szupernek találta Maggie akcentusát. Olaszországban pedig csak nagyon nehezen tudta megértetni egy könyvesbolti eladóval, hogy ő a Shiver szerzője és dedikálni szeretné a könyveit, nem pedig angolnyelvű kiadást keres belőle.
• Amikor iskolába járt, mindig bandákat alapított. Tud gitározni. :)
• Maggie megállapította, hogy az amerikaiak sokkal érzékenyebbek, mert többen sírtak a Shiveren, mint a magyarok. ( a dedikáltatók nagy részétől megkérdezte, hogy sírtunk-e)
• Nem kedveli a Lingert követő harmadik könyvének, a Forever borítójának a színét.
• Felmerült a kérdés, hogy mint író szerelmes-e a saját karakterébe, Sambe. Azt mondta Sambe sokat tett magából, illetve a testvéréből, és nem az esete. :)

Mindent egybevetve, egy nagyon közvetlen, jókedvű és vicces embert ismerhettem meg Maggie személyében. :) Nagyon jól éreztem magam, nagy élmény volt a találkozás és az egész este. :)

Ezúton is köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a lehetőséget, és Fortunának a közbenjárást.